1.ember
Néha azt gondolom, előző életemben elkövettem valamit ellened, vagy kölcsönösen vétettünk egymás ellen. Ezért van, hogy ebben az életben ilyen különbözőnek, mégis tökéletes összhangban levőnek születtünk. De bármennyire mások vagyunk, eltörölhetetlenül szeretlek és minden kétségem, bánatom elmúlik, ha a hangod hallom. Remélem minden következő életünkben találkozni fogunk.
2.ember
Néha azt gondolom, Te vagy az, akit nem kaphattam meg a szüleimtől. Persze, ha együtt nőttünk volna fel, lehet, hogy kis pisisnek tartottalak volna, hiszen óriási a korkülönbség. Most mégis belemerülök és kételyek nélkül őszintén viszonzom a szeretetedet, a gondoskodásodat, amit nem tudom mivel érdemeltem ki. És közben figyellek én is, hogy ott legyek, ha Neked van szükséged rám.
3.ember
Néha azt gondolom, ezzel az erővel akár tehetném azt is, amit feltételezel rólam. Nekem valószínűleg sokkal könnyebb lenne. Nem terhelné a lelkemet, hogy időnként úgy viselkedsz mint egy kisgyerek.
Pedig nem vagy már az. Felnőtt, kedves ember vagy, komoly önértékelési problémákkal sújtva. Amiért nem bánom, az az, hogy akármennyire hihetetlen, tanulok belőled. Azt tanulom, hogy azokkal, akiket mélyen szeretek, soha ne viselkedjek úgy, ahogy időnként Te teszed velem.
Időről időre ezek a kapcsolatok gyűrött selyemmé, elviselhetetlenné tesznek. De aztán ugyanezek a kapcsolatok ki is simítanak és tisztává teszik az életemet.
