2010. február 11., csütörtök

Paff, a bűvös

Igazából egy balfék vagyok.


Jöttem - mentem ma a munkahelyemen, csak úgy, ahogy szoktam, közben beszélgettem, csak úgy, ahogy szoktam, meg odaszóltak a "fiúk" hülyéskedve, ahogy szoktak. Szóval minden cégvezetői hülyeség ellenére jól éreztem / éreztük magunkat.
És csak úgy hirtelen eszembe jutott, hogy a férjemnek milyen régóta nem jut már ebből. Abból, hogy állandó munkatársak, közösség, haverok vegyék körül. Hiszen évek óta a saját cégét építi, szinte egyedül, és még az egyetlen, igaznak gondolt barátjában is csalódott nem is olyan régen.
Nincs közösség. Ma itt dolgozik, holnap ott, nem lehet tudni, hány hónapnak kell eltelnie, míg egy arcot újra láthat, akármilyen szimpatikus is neki.
Ráadásul különböző (mondvacsinált? valós?) okok miatt én sem viselkedem vele túl barátságosan az utóbbi időben.
Eszembe jutott, hogy ő tulajdonképpen olyan, mint Paff a bűvös sárkány. Lehet akármilyen kedves, közvetlen, gyorsan kapcsolatokat teremtő, a mindennapi, helyi társaságot ez nem nagyon helyettesíti.


Elszégyelltem magam.
Ráadásul ma megint elutazott munka miatt és majd csak holnap, vagy holnapután jön haza. Úgyhogy vettem neki Balaton szeletet, meg nápolyit, meg almát, hogy vigye magával. Tudom, hogy ezeket szereti. Olyan régen jutott már ez így eszembe...