Vágyok…

Vágyok valamire, ami leginkább lehetetlennek tűnik és igazán nem is tudom az okát.
Egy érintésre.
Pontosabban egyvalaki érintésére. Álmodtam egyik éjszaka vele. Finoman szólva is túlfűtötten erotikusat. Ami úgy önmagában nem újdonság.
Ami inkább meglepő, hogy volt arc az álomban. Az övé. Szoktak lenni ilyenforma álomképeim, de ott a férfiak /néha nők/ arctalanok.
Azt hiszem, néha a nők is vágyhatnak egy kis érzelem nélküli szexpartira, nem? Mert amúgy köszönöm jól vagyok, meg sem fordul a fejemben, hogy elhagyjam akivel élek, mert nekem jó így és jó vele.
Csak most jó volt úgy 100%-osan belemerülni egy álomba. :)

Ez azért érdekes. Van valaki, akit soha nem láttam csak képen, a hangját csak telefonon keresztül (ergo torzítva) halottam.
De mégis azt gondolom, pontosan tudom, milyen az érintése, milyen a keze…

Lehet, hogy ma éjszaka tovább álmodok?

Szeretkez...

Szeretem azt a, mondjuk hajnali, nyugalmat, amikor nem kell erőlködni.
Amikor elfogadom amit kapok és elfogadják amit adok. Mert úgy jó. Mert van amikor nem kell az élvezet, az orgazmus, csak az együttlét, az ölelés.
Amikor az ember nem azon görcsöl, hogy összejön-e, lesz-e, élvezi-e, élvezem-e?
Mert megvan az a biztonságérzet, hogy megkaphatnám.
De nem akarom.
Igen, ilyen is van.
Olyankor csak örömöt szeretnék Neki és összebújást magamnak.
A hirtelen sóhajt, a simogatást, a harapást a vállamon, a tenyerét simogató, karcolgató ujjaimat ököllé szorító hatalmas kezét.
Aztán az egyébként is halk sóhaj elcsendesedését, az ölelését, a simogató nyakpuszikat.
Érezhetném ezt, ha a saját élvezetemmel törődnék éppen akkor?