2009. augusztus 22., szombat

ami szép

Majdnem szemben ült velem a metrón.
Feltornyozott szőkésbarna haj, kecses váll, gyönyörű vonalú szemöldök, mosolygó szempár, keskenyen, érdekesen cakkos szép száj, olykor csak úgy, zenehallgatás közben egy fél-, vagy egész mosoly.
Igen, azt hiszem, tudja, hogy szép, és nem lehet több 17-19 évesnél.
A keze is finom vonású, a körömlakkja ragyogó kék és ép. Ha már köröm és lakk, gyorsan egy pillantás a lábfejére is.
Ilyen szabályos, ápolt (és hosszú) lábujjakat én még nem láttam! A körömlakk ugyanaz, mint a kezén. Ugyanolyan patent is.
A vékony, fehér, lapostalpú saru csak kihangsúlyozza, hogy ez a lány akármit felvehet, nem lesz trampli. Bármilyen "rongyot" meg tud tölteni nőiességgel, bájjal, keccsel. Még azt a törökbugyogót ami rajta van, még azt is.


Nő vagyok. Nem kecses, édes, tündibündi nőies nő, hanem egyszerűbben nő. Ha nem maradt volna ki a nőies példakép az életemből, alkatilag akkor sem lehetnék az, "Aki Mindenki Vágya". Ezt már elfogadtam, ha nem is könnyen. Megtanultam együtt élni a testemmel. azt sem mondhatnám, hogy a saját nemem felé hajlok.
De van az a szépség, ami rabul tud ejteni.