Langyos

Ha van egy szép langyos tó, amiben békében, biztonságban dagonyázol, akkor mások elvárják, hogy csak élvezd a dagonyát és ne nézelődj se a forró szauna, se a hideg zuhany felé.
Meg is indokolják: mások milyen boldogok lennének egy kis langyos dagonyától.
Persze, csak engem nem érdekel a mások boldogsága, másokat sem érdekel az enyém. Talán csak a langyos tavacskát érdekli. De csak úgy langyosan azt is.
Pedig ott van talán kéznyújtásnyira mind a kettő.
Ki kellene lépni zuhanyozni és felfrissülve visszaülni megnyugodni, egyúttal felpezsdíteni a kellemesen meleg biztonságot adó vizet.

Jó a net

No, eddig nem volt net neki.
De mióta van, rajtam gyakorol. ;)
Kép nélküli képeslap, meghívás, msn, levélírás...
És most olyan jó is nekem, meg nem is jó nekem.
Olvasom, válaszolok, segítek, linket küldök, felveszem...
Kezitcsókolom, ölelés lehetne? Csak egy kicsi... egy icipici odabújós... (ejj, de kék az a pad...)

Kék padon

Hosszú-hosszú idő óta végre tegnap éjjel 2 órát tudtunk beszélgetni egy fontos barátommal telefonon. A hiánya miatt is kerestem, és kicsit segítséget is reméltem, hiszen talán Ő ismeri a legmélyebben kedves személyemet.
Meséltem neki róla. Ő pedig azt mondta, tegyem, amit tennem kell. Nem azt mondta, hogy felejtsem el, tegyem ki az életemből, hanem azt mondta, "tedd, amit szeretnél".
Meglepett és nem tudtam helyre tenni az egészet. Mondtam is neki, hogy ő is egy nagy piszok ám (:P), mert én most valami felpofozós, kijózanítós szöveget vártam, sőt: reméltem, nem biztatást.
De azt mondta, hogy aki ennyire csillogó hangon mondja, hogy "nézd, milyen gyönyörű kék az a pad!", azzal csak egyetérteni lehet. Ha csak félgőzzel mondanám, akkor azt válaszolná: gyorsan fesd sötétbarnára.
Így vagyok valahogy. Hogy olyan nagyon kék ez a pad.
Ráadásul még mindig mintha egy szív lenne a támlájába karcolva. ;)

Tudd

Tudod, ha sikerülne a jövő hét, akkor nagyon szeretném elmondani Neked, hogy azért érte meg találkozni veled, mert boldoggá tett, hogy úgy néztél rám, úgy foglalkoztál velem, ahogy én azt egyszer nagyon régen elképzeltem, és ahogy mindig is szerettem volna.
Barátként, emberként, NŐként kezeltél, néztél. Kár, hogy nem ölelhettél.
És nagyon örülök, hogy azt mondtad, már teljesen józanul a telefonba, hogy neked is krvára megérte.

Mert?

Telefonban: "szia Cicamica!"
Na, most vagy azért, mert ott voltak mellette a kollégák, és mást is így hív, vagy azért, mert rímel arra a becenévre, ahogy csakis és kizárólag Ő szólított.
Nem, sajnos nem tud elszabadulni, ha napközben arra járok. Egészen 5 percig így gondolja. Mert mikor búcsúzunk, akkor már kér, mindenképp szóljak előre, mert hátha... és akkor megoldja.
A fenébe.

Megosztás

3. napja összevissza alszok, enni nem nagyon akarok.
De "szerencsére" olyan nincs, hogy az ember élete egyvalamitől boruljon fel. Amikor éppen nem simogat/fájdít a múlt, akkor tipródhatok a jövőn. Ma írtam egy önéletrajzot és üldögélek a motivációs levél felett. Azzal bajban vagyok.
De majd menni fog. Tudom.

Ami jó, hogy bár látszik, hogy szenvedek valami miatt, ez itthon "eladható" a munkahely miatti, élet változás miatti görcsként.
Ami rossz, hogy ez igaz, de fed egy érzelmi hullámot is, ami indokolhatatlan lenne.
Persze az ilyen dolgok nálam mindig valahogy párban voltak.

with

Hívom, kedves, beszélgetős, vigyorgunk, pedig béna vagyok, mondok butaságokat, mint egy pirulós kamasz.
De Ő örül és azt hiszem, bizonytalan, mint én.
Mondom, írtam. Mondja, megpróbál nethez jutni, mert neki nincs. Estére mégis válaszol, és írja, már intézi, hogy legyen. Pedig tudom, másnak, családnak nem. Még szombaton este sem. Vasárnap hajnalban már igen.
Nekem igen.
Meg fogok őrülni.
-Nem akarom, hogy megint eltűnj évekre.
-Nem fogok. De Te se. Mert te sem kerestél.
Tényleg meg fogok őrülni.

De közben lehet, hogy munkám lesz. Meglepetésszerűen. De ahogy rámakadt, nem hagyhatom ki. Legalább meg kell próbálnom.

Lassú tánc

Tudom, hogy most napokig ez a szám fog menni, mert jöttem hazafelé és hirtelen meghallottam. Itthon letöltöttem, hallgatom.
Mert nem lehet véletlen, hogy pont EZT és pont MOST. Most, amikor egy időre megint véget ért a lassú tánc.
Tudod, szeretlek, kb. 22 éve. Milyen érdekes, ezt tegnap/ma is mindenki észrevette és milyen érdekes, senki nem helytelenítette. Vagy nem érdekes, hanem természetes? Neked is, nekem is, nekik is?
Hajnal óta tudom, már Te is rájöttél, hogy akkor nagyon régen túl sokáig szeretted azt a másikat és nem vetted észre a kicsit. Persze, hiszen nem is mertem mutatni, hogy mennyire szeretném, ha szeretnél.
De az első mondatod, az ölelésben nyakamba suttogott: "csak miattad jöttem el" mindent és kicsit még többet is jelent. Mint amikor odaintettél a zenésznek: még lassút!
De már van egy telefonszámom, egy e-mail címem.
Már többet nem engedlek elveszni.

Tánc

Maradt még a táncunk után
Pár emlék s egy szép színes álom
Maradnék ha tudnám hogyan
Ha volna még egy dalunk
Ha lenne még egy lassú tánc

Egy éjjel s egy reggeli után
Elindulsz hogy új csoda várjon
De lesz még egy szép délután
Mi úgy lesz majd a miénk
Hogy nem zavar hogy késő már

Még a táncunk után
Pár emlék s egy szép színes álom
Maradnék ha tudnám hogyan
Ha volna még egy dalunk
Ha lenne még egy lassú tánc

Nem vagyok sem ördög, sem angyal
De remélem hogy eljössz elém
Majd felveszem a szép kék kabátom
S így futok majd eléd
Így újra körbejárjuk a várost
És benézünk a felhők mögé
Így keresve a szép régi álmot
Míg elmúlik a varázs
És véget ér a lassú tánc

Keresném az ellopott időt
Maradnék de nincs mire várnom
Elfutnék a kérdés elől
Hogy merre visz az utam
Ha véget ér a lassú tánc

Egy váratlan kaland
Egy táncnál is többet ígérhet
Nevetnék, csak lennék már szabad
Csak múlna el a varázs
És kezdődne egy újabb dal

Nem vagyok sem ördög, sem angyal
De remélem hogy eljössz elém
Majd felveszem a szép kék kabátom
S így futok majd eléd
Így újra körbejárjuk a várost
És benézünk a felhők mögé
Így keresve a szép régi álmot
Míg elmúlik a varázs
És véget ér a lassú tánc

(szöveg: Hártó Szilvia)