2012. március 17., szombat

Mindennek megvan a sora

Ma megleptelek, tudom, amikor rád szóltam.
Pedig jó "kislány" voltam, nem balhéztam sem idegenek, sem ismerősök előtt.
De nagyon szilárdan tartom magam ahhoz, amit akkor mondtam és kértem: tartsd tiszteletben, ha beszélgetek valakivel.
Nem csak neked fontosak a kapcsolatok, hanem nekem is. És magasról teszek rá, hogy neked valami/valaki a cég szempontjából fontos-e, ha
1, én kezdtem a beszélgetést
2, én vagyok a "régebbi" ismerős,
3, nekem emberileg fontos a beszélgetés fenntartása.
Légy szíves várd ki a sorod. Én is vártam sok-sok évig, hogy szóhoz jussak melletted.
Az pedig nagyon gyenge védekezés, hogy nem tudtad, miről volt szó.
Nem tudtad, mert annyi fáradságot sem vettél, hogy a közbevágásod előtt belehallgass a beszélgetésünkbe.
Ez nem az első eset volt, de most betelt az a bizonyos pohár.


És boldog vagyok, hogy mindezt harag, sértődés, és fölösleges indulatok nélkül, azt hiszem elég tárgyilagosan tudtam elmondani neked.
Persze, hogy mennyire veszed komolyan, az majd kiderül. Remélem, átment az üzenet.

2012. március 16., péntek

félelem

Hogy tényleg meg kellene engednem?
Nekem?
Neki?
De miért pont azt?
Félek.


De életnek és halálnak nem vagyunk urai. És ezt KELL észben tartanom.