2008. január 16., szerda

Kérdezni

Mindenképpen tisztázva akartam indítani az évet, ezért tegnap megkérdeztem.
Megkérdeztem a barátomat, 2007-ben mit miért tett. Miért kellett azt éreznem, hogy elhagyott, miért kellett azt éreznem, hogy nem a barátom már, miért nem érhettem el heteken keresztül, miért szól a látszat mindenben ellene.
miért? miért? Miért? MIért? MIÉrt? MIÉRt? MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT?
A dolgok nagy részére nem is emlékszik. %sad%
Kíváncsi voltam, mire hogyan fogok reagálni. És nagyon érdekesen...
Tekinthetem úgy, hogy nem mondott igazat, és érdekes módon én még akkor is szeretem.
Tekinthetem úgy is, hogy igazat mondott.
Az félelmetesen elkeserítő. Nem, nem azért, mert akkor nem emlékszik a közös dolgainkra, hiszen annyi minden történt, nem lehet mindenre emlékezni. Kizárt.
Hanem azért, mert akkor ott azzal a zseniális koponyával valami komoly gond van.
Féltem, mint mindig.
És szeretem is.

2008. január 7., hétfő

Attila

Az Attila név nekem fontos.
Egyik "A barát"
Egyik "A szerelem".
Egyik (volt) "A szerető".
Nincs egyik, másik, harmadik.
Ők mind legfontosabbak.
A barátságaim közt.
A szerelmeim közt.
A szeretőim közt (na, abban egyetlen is :) ).


És ott van "Az ivócimbora" és "A folyamatos flört" is. Tényleg, ők is Attilák.


Szeretem nagyon az Attilákat. Nélkülük hiányosabb lenne az életem.
Nem, nem is így.
Hanem így: Velük kerekebb az életem.