2007. június 25., hétfő

Túl...

Legyünk már túl rajta, legyek már túl rajtad! Mekkora árat kell fizetnem a szeretetemért? Miért nekem??!!
Hová, kinek szól az "elmegyek"?
Létezel még?
Élsz még egyáltalán?
Egyszer azt mondtam, ha ki akarsz lépni az életemből, akkor elfogadom, mert annyira szeretlek.
De ha az ember ki akar lépni a másik életéből, hagyjon tiszta képletet maga mögött.
Hagyjon csak szép emlékeket maga mögött.
Vagy legyen úgy, hagyjon tartozást, de azt is becsülettel: tudom, tartozom, de kérlek nézd ezt el nekem, kérlek bocsásd meg nekem, hogy amíg élek tartozni fogok, mert nem tudok törleszteni, mert nincs rá lehetőségem, akaratom.
Ne a becsapást, a sunnyogást, a becstelen, tisztességtelen, éjszakai nyugalmat elorozó ellopózást.
Ne hagyja ezek érzését maga mögött.
Félsz? De mitől? Tőlem soha nem kellett félned. Velem mindig őszinte lehettél.


Nem értelek és az én életem kevés lesz ahhoz, hogy megértselek.