A fény csak ürügy...

Tartozás

Néha szeretnék kimaradni ebből-abból. De nem lehet.
Valahogy utánam nyúl a felelősség, ha elfelejti anyósom születésnapját, mint ahogy belém kapaszkodik, ha ünnepre kell ajándékot venni.
És valahogy berzenkedek és morgok, mégsem tudom lefejteni magamról a tartozás érzését.
Nem pénzbeli adósság ez, hanem az összetartozás érzésének egyik megjelenése.
Amikor ki kell, hogy egészítsük egyymást.

Ugyanakkor kivédhetetlenül idegesít, hogy ennyire nem figyel, ennyire nem érdekli, ennyire romantikátlan.
Nem ezen a földön jár, az biztos.
Hoz nekem kenyeret, mert beteg vagyok és nem bírok mozdulni sem, végig üli velem a 2 órát az orvosi váróban, de nem nézi meg a gyerekek háziját, nem csinál egy bögre teát sem.
Fura ez a kettősség. Valahol logikátlan.

Hogy mi van?

Hát tényleg kacsolatfüggő vagyok. :)
Itt vagyok mellette, hónapok óta szex nélkül, egyszerűen csak azért mert szeretek vele lenni. Tulajdonképpen nem is kívánom. Nem vágyom az érintését, a csókját, de nem alszom, amíg haza nem ér, nem jó ha nem itthon alszik.
Ugyanakkor elfogadom, hogy más a társasága, másokkal jár buliba. Furcsa ez, valahogy olyan nemnormális párkapcsolat. Olyan, mintha inkább távkapcsolat lenne.
A pszichológusom többször megkérdezte, hogy szerintem meg vagyok-e csalva. Nos, szerintem nem. De, hogy ő hogy bírja, arról halványlila füttyöm sincs.
Ja, és ha igaza van és megcsal, akkor mi van. Oka vagyok én is legalább 50%-ban.
De mit tegyek, ha én kényszerítés nélkül elfogadom, ami van?

a múltkor mondta egy ifjonc (nálam egy tizessel simán fiatalabb) a munkahelyen, hogy persze, hogy szép a lányom, volt kitől örökölnie. Én meg majdnem belepirultam :O
Régen hallottam már ezt hihetően, hihetőnek.