Telefon

Van közel 270 ismerősöd (wiw) szerint. Neked mégis az én férjemet kellett felhívni, hogy jajjajj, kirúgtad a pasid, az meg most a jól bevált 'felkötöm magam, ha elhagysz' megoldáshoz fordult.
Egyrészt szánom az ilyen férfia/tlano/kat, másrészt Te is csak kedvesen lehülyézted az én páromat érzelemmentesen, amikor a figyelmetlensége miatt (t.i. beleolvastam 1 mail-etekbe) vége szakadt a beszélgetéseiteknek.
Most akkor mit is akarsz?
Nem vagyok féltékeny, csak amennyire egészséges.
Tulajdonképpen most sem az érdekel, akarsz-e valamit tőle.
Inkább az zavar, hogy amikor az Ő életébe volt gond miattad, nem igazán aggódtál azon, hogy vele mi fog történni de, hogy bajod van rögtön megtalálod és most szintén nem érdekel, hogy neki lehet-e ebből problémája.
Cseszd meg.

Nenevess...

Úgy hívott engem, Nenevess!
Nem tudom miért így, de előzményekre nem is emlékszem, mert előzmények nincsenek.
Csak a vágyra, a nevetésre, a fehér fémlépcsőre, amin ballagtam lefelé amikor hátulról belepuszilt a nyakamba, mintha botlana és azt kérdezte: "ugye nem te vagy a taxisofőrük?" - mert ja, igen, volt velünk még két ember.
Arra, hogy amíg mentem az autója után, eszembe jutott az "országúti randevú" című kétezer éves szám.
A kezére emlékszem, az érintésére, és arra, ahogyan nézett. Meg a bekötőútra, ahová lekanyarodtunk. És a forró motorháztetőre, amire felültem csók, simogatás közben. És emlékszem a mindent értő mozdulatra, harapásra, amikor megérezte, hogy nincs rajtam bugyi.
Persze el ne felejtsem, hangok is voltak. Az övé, az enyém, az erdősávon túl elhaladó autóké.
És persze emlékszem a sok "la petite mort"-ra.
Az elválásra nem emlékszem, nem akarok.

Az álombéli szeretőknek ritkán van arcuk. Neki van.
Arca, hangja, szeme, mosolya, egyénisége.
Neve is van.
Az álombéli randevúk, szeretkezések ritkán képesek ilyen részletes emlék-képekkel túlélni az ébredést. Ez túlélte.
Túlságosan is.

Anyám, az álmok nem hazudnak?

Csak egy szék

Egy szék rengeteget jelent.

Ha hivatalos ügyben mész valahová és téged nem kínálnak székkel, akkor tudhatod, Te ott csak egy gyorsan lerendezendő ügynek számítasz.
Ha belépsz valahová és csak egyetlen szék van, amire a feneked leteheted, akkor készülj, mert biztosan nem a "nyerő pozíziós" helyet kaptad. Könnyen lehet, hogy észreveszed, a másik félnek (direkt nem írok tárgyalópartnert), te csak a sziluettjét látod, mert a háta mögül süt a nap. Téged megvilágít, mi több, elvakít, őt jótékonyan elfedi.
Ha több szék is van, akkor már talán valamivel komolyabban vesznek. A legjobb mégis, ha teljesen tiéd a választás lehetősége. Ne ülj le rögtön az elsőre. Legyen eszed, válassz úgy, hogy te diktálhass, hogy lássák, megfontolt vagy.

A magánéletben is lehet jelentősége a szék által képviselt helynek.
Komoly jelentése volt annak a régebbi világban, hogy ki ül az asztalfőre, ki ül a családfő jobbkezénél, és ki ül a "jobbkéz" jobbkezénél. És az sem volt mindegy, hogyan rendeződik át az ülésrend egy családtag halála, elköltözése után. Mint ahogy az is fontos volt, hogy a ház asszonya, ha egyáltalán leül, üljön mindig legközelebb a tűzhelyhez.

De lehet jelentősége magának a széknek is, mert a székhez kapcsolódhatnak kérések. Mondjuk az, hogy "gyere, ülj erre a székre itt, mellettem". Vagy ez: "kérlek, legalább azt az egy széket hagyd üresen."
Mert ezen kérések tiszteletben tartása jelenti egymás tiszteletben tartását is, az egymásra odafigyelést.

Egy telepakolt széknek is jelentése van.
A múlt héten ezt jelentette: ma sem figyelek rád, nem tartom fontosnak, amit kérsz, esetleg, majd ha lesz kedvem...
És a telepakolt szék látványától, a tiszta ruhás kosárral való kínlódástól az is eszembe jutott, hogy nem akarom így ezt tovább.
Aztán amikor te is rájöttél és bocsánatot kértél, az is eszembe jutott, hogy sokkal jobban szeretlek, mint amennyire az idegesít, hogy a jövő héten megint nem fogom azt a széket üresen találni.