2007. december 23., vasárnap

Bánt

Érdekes és félelmetes tapasztalat volt az előző két nap.
Hogy mi történik, ha az első bocsánatkérésre nincs szívből mosolygósnak látszó megbocsátás. Nem haragudtam én, és ezt nem hitted el, de egyszerűen annyira megbántottál a figyelmetlenségeddel (te félreértésnek mondtad. Kár, hogy 4 jutott belőle 1 napra), hogy levegőt venni is alig tudtam, nem még mosolyogni. Ráadásul a fejemhez vágtad, amit másnál, más blogban leírtam.
A csúcs mégis az volt, amikor visszadobtad a labdát azzal, hogy most milyen rossz az neked, hogy bocsánatot kértél és most mégis úgy kell felállnod mellőlem, hogy nincs megnyugtatóan rendezve benned(!), nem kaptál feloldozást.
Na igen, a bűntudat egy rohadt, mocskos dolog. Lehet megpróbálni visszafordítani: legyen annak, akit megbántottunk, de ez nem mindig jön be.
És eljátszhattam volna azt is, hogy "jól van drágám, nincsen semmi baj, persze részeg is voltál, bunkó is voltál, figyelmetlen is voltál, de hát ugye a mi kapcsolatunk ezt nevetve kibírja és az én önbecsülésemnek ugye véletlenül sem árthat tőled ilyesmi".
Te nyugodtan felálltál volna, hogy "nahát, ugye megmondtam én, hogy nem is gond ez", én meg eldönthettem volna, először veszek be egy szem nyugtatót és utána köpöm le a tükröt, vagy fordítva.
Amiatt sem volt tegnap este bűntudatom, mert neked gyomorgörcsöd volt, ha hozzám kellett szólni ("inkább elkerülöm, csak nehogy rosszat mondjak" effektus). Tudod, ismerem az érzést. Jobban mint gondolnád. Sajnos.


Én tanultam belőle. Kívánom, hogy nálad is így legyen.

2007. december 19., szerda

Pólusok

Egy szép nap után vagyok és dédelgetem az érzést.
Te pedig, medve, egyszerűen egoista bunkó voltál ma.

2007. december 18., kedd

Szabadság

-Vettem ki holnapra szabadságot.
-Ez azt jelenti, hogy még belefér a szertartás előtt vagy után egy kávé is?
-Ez azt.
-Akkor majd ha odaérek felhívlak, hogy hol szedjelek fel és majd jól felszedlek.
-:D Jó, majd szedj fel. :D
-OK, csak hagyd magad :D


Elég őrült (vagy)ok.

2007. december 14., péntek

Legközelebb

Majd legközelebb megpróbáljuk, milyen az, amikor Te érsz haza később, én nézem a tv-t és hagylak toporogni nyakig felöltözve az előszobában, mert olyan kutyául fontos lesz amit nézek, hogy még a te kedvedért sem, még azért sem, hogy végre kényelembe helyezhesd magad egy hosszú nap után.
Aztán, ha najd szépen végre beálltunk a kocsikkal, megkérdezem:
-Valami baj van? Olyan feszültnek tűnsz...

2007. december 13., csütörtök

Vélemény

A gyerek kérdez, te elmondod a véleményed. A gyerek megint kérdez, te megint elmondod a véleményed. A gyerek éveken át kérdez és te mindig elmondod a véleményed.
Sokszor ugyanazzal kapcsolatban.
Aztán tizenévesen megint megkérdezi és te visszakérdezel: „tudod, hogy mit gondolok erről?”
És ő elmondja, mert azért néhány év alatt (jó esetben) megjegyzi, hogy mi a pálya veled. Ha mégsem, te akkor is elmondod neki, hiszen a gyerekedről van szó, legfeljebb megkéred, innentől jobban figyeljen rád.


A másik eset, ha van egy barátnőd, akiről úgy gondolod, ismeritek egymást.
Még az ismeretség elején kérdezi a véleményed, te elmondod. Aztuán megint kérdezi a véleményed, és te megint elmondod, hiszen még alakul a kapcsolatotok. Aztán megint kérdezi és te megint elmondod.
Aztán megint kérdezi (ugyanarról) és te visszakérdezel: ugye tudod, mit gondolok erről?
És ő válaszol egy akkora orbitális baromságot, amiről, ha egy kicsit is ismer téged, tudhatja, hogy az biztosan nem lehet a te véleményed.
Csakhogy Ő nem a te véleményedet mondja el, hanem a saját véleményét (magáról) adná a szádba.
Ezek után már nem mondod el amit gondolsz, mert tudod, hogyha az nem az, amit hallani szeretne (nem olyan jó, vagy nem olyan rossz), akkor nem fogja elfogadni, nem fogja érdekelni.
Ő meg megbántódik..
Próbáltam felnőttnek tekinteni, de úgy tűnik, ő nem akarja. Ezen sajnos nem segíthetek. Egy huszonéves „gyerek” felnevelését nem vállalom.

2007. december 5., szerda

Szelíd

Furcsa módon lehet leállni a vágyról hirtelen, rossz érzések, szenvedés nélkül. Telve viszont szeretettel és boldogsággal.
Beszéltünk és megnyugodtam. Kaptam új telefonszámot és sok kedvességet.
Azzal a végtelenül megnyugtató tudattal tettem le a telefont, hogy Ő az egyik legfontosabb marad és soha nem akarom elveszíteni.
És azt is tudom, hogy nem rúgnám le magam mellől. ;)
A selyem tényleg képes a legváratlanabb pillanatokban kisimulni.

Várakozás

És akkor most szépen várakozok. Mert persze tegnap én nem tudtam hívni, most neki nem jó, de azt mondta, délután felhív.
Még soha senki nem tartotta be, ha azt ígérte: "délután felhívlak".
Idegenül hízik a jéghideg kőbéka a gyomromban. Vagy csak a pillangók fáznak most?
Nem akarnám ezt a kellemesen gyűrött selymet ilyen gyorsan kisimítani.


"Bizony nem bolond az, aki odaadja azt, amit nem tud megtartani, azért, hogy elnyerje azt, amit nem tud elveszíteni."


Szeretném a barátságodat. De most nem csak azt. Még nem.

2007. december 3., hétfő

Tétova teve...

Sikerült végre megnéznem e képeslapot, amit egy hete küldött.
Lehet ilyet "csak úgy" küldeni?
Nem tudom.
De nem hiszem.

2007. december 2., vasárnap

Itt

Akár így is, itt is.
Hiányzol.


7 másodperc, tudod te is röpke idő az életben, de ha csak eddig szeretnél is, nekem már érdemes volt megszületnem...