Telefonok...

Miért van, hogy tegnap írtam a halál elfogadásáról és még délután jött egy hívás??
Amiben egy másik barátom elmondja, hogy meg fog halni. Hogy nem tudnak rajta segíteni. Hogy folyamatosan csak romlik az állapota. Hogyha el is találják az új kezelést, akkor is csak 3-5 hónappal hosszabbíthatják meg az életét. Hogy ezt hamarabb tudom én meg, mint a párja. Hogy már dupla vényes fájdalomcsillapítót kap.
És volt ereje ezt elmondani nekem tisztán, érthetően, szeretettel.
És volt erőm biztatni érvekkel, szeretettel.
Azt mondta, valaki Istent javasolta.
Igen, van, aki tud ilyen helyzetekben Istenhez, Isten felé fordulni. Tudom, Ő sem ilyen. De azt is tudom, Ő is hisz, csak másban.
Ma én hívtam.
Az összeszedett hang, erő a tegnapé. Ma a barátom a kábulatból beszélt, de értette, amit mondtam.
Mennem kell Hozzá. Nem baj, hogy a semmiből is fogyott, nem baj, hogy lehet, ébren sem lesz és az sem baj, ha meg sem ismer.
Erőt kell neki adnom, fognom kell a kezét, legalább egy rövid ideig.
Csak közben a könnyeimnek nem szabad utat adni.

Szeretném

Amit kaptam tőled, amit adtam neked, az egyre több dolgot lehetővé tesz közöttünk. Már nem félek, ha Hozzád indulok. Veled kapcsolatban már semmitől sem félek.
Annyira szeretlek, annyira hozzám tartozol barátom, hogy attól sem félek, hogy elveszítelek. Mert az egyszerűen nem lehet.
Már ezt is tudom.

Ezért fáj látni a félelmed.
Ahogy a haláltól félsz, az már szinte a rettegés magasfoka.
Lehet, hogy azért, mert már voltatok közel egymáshoz? Vagy mert Te tudod, hogy most is melletted van, csak nekem nem akarod elmondani?

Te megtanítottál engem élni.
Adj cserébe alkalmat, hogy megtanítsam Neked elfogadni a halált. Nem azt, hogy mindjárt itt van, hanem magát a tényt: ami elkezdődik, az egyszer véget is ér.
Hogy békében élhess önmagaddal, a napjaiddal. Mert ez nem versenyfutás, csak Te akarod annak látni. Te le akarod győzni, de ez még senkinek sem sikerült. Neked sem fog. Ezt Te is tudod és ez az egész életed kudarccá teszi.
De tudom, te nem bírod a kudarcot.

Engedj hát utat annak amit mondanék. Ne csak a füledet nyisd, adj egy picit a lelkedből, amibe belesimogathatom a bátorságot, az elfogadást.