Ért...

Féltem, alig mertem, kicsit már talán nem is akartam, de mégis kinyújtottam a kezem feléd. Érted. Érted? Értünk. Szerinted megértünk, megértünk és értünk végre?
Most elfogadtad, megfogtad és remélem megtartod, nem engeded el. A tiéd. Mindig.
Veled kapcsolatban nincs büszkeség.

Harsogó zöld

Szorosabbra fonódnak a kapcsolataim.
Még az is, aminek az elvesztésétől olyan sokáig rettegtem. Talán azért, mert a helyére tettem. Mert már nem rettegek (vagy csak MOST nem rettegek?). Mert igazam lett. Igaza lett a szívemnek amikor azt javasolta, engedjem meg magamnak azt a luxust, hogy szeressem azt, akit szeretnem rendeltetett.
Még akkor is, ha közben leizzadva, elzsibbadva ébredek néha éjjel a saját kételyeim miatt. Nem tudom gyűlölni. Nem tudok rá haragudni. Pedig megpróbáltam.
Szerepjáték volt. Hamisabb minden addigi játéknál, torzabb minden előző álarcnál. Tökéletesen hiteltelen alakítást nyújtottam. Mégsem szégyellem magam miatta, mert ráébresztett néhány dologra. Már tudom, mire vagyok képes.
Pedig ez „csak” egy barátság. „Csak” olyan ez, mint amikor Elliot majdnem meghal E:T.-vel. Mert olyan erős a kapcsolat kettőjük között.

„Képzeld el, tudom nem nehéz
Képzeld el, hogy nincs határ
Távol lehetsz és mégis közel
Így marad mindörökre már.

Képzeld el, tudom nem nehéz
Képzeld el, hogy nincs határ
Távol lehetsz és mégis közel
Így marad mindörökre már.

Mindent elviszek és mindent itt hagyok
Sohasem voltam és sohasem vagyok
Te álmodj engem, álmodj tovább
Soha nem veszíthetsz el.”

Néha arra gondolok: egyáltalán nem baj, hogy az ilyen intenzitású szerelem kimaradt az életemből. Azt hiszem a világ legkonokabb, -birtoklóbb, -iszonyatosabb nője lennék azzal, aki ezt szerelemként kapná belőlem.

Mindig ugyanazon az úton járok. Nap, mint nap. Egész télen barna minden, csak az árnyalatok változnak attól függően, hogy eső esik, vagy nap süt. Aztán tavasszal szinte egyik napról a másikra harsogó zöld a táj. A változást, a zöldülést nem is érzékelem.
A többi kapcsolatom is ilyen észrevétlenül lett erősebb.
Majdnem így: egy reggel arra ébredtem, hogy az érzelmeim biztonságban vannak.

Más miatt elég pánikolni.