2009. július 18., szombat

így nem jó

Ha finoman figyelmeztetlek, hogy a napközbeni 36fok és meló után éjjel már nem értem amit szakmázva mesélsz, 2 dolog történhet:
Azt mondod, nem baj, de ezt muszáj elmondanod, hogy helyükre kerüljenek a dolgok benned, vagy azt mondod, ok, nem fárasztalak vele tovább.
De miért kell neked a harmadik verziót a nyakamba borítanod?
Miért kell neked rámtámadni és megsértődni, hogy pont az utolsó mondat előtt vagyok képes ilyet mondani, és nem is fogsz nekem többször mesélni semmit.
Melyik a jobb?
Ha legközelebb megemlíted, hogy "tudod, amikor arról volt szó..." akkor mondom, hogy elképzelésem sincs, hogy akkor miről beszéltél olyannyira fáradt voltam, vagy ha reggel nyugodtan mesélsz, beszélgetünk és esetleg meg is próbállak megérteni.
A te szakmád nyelve nekem kínai, ahogy a logikája is. Nem értek hozzá és nem is nagyon érdekel.
Ettől függetlenül évek óta meghallgatom a sztorijaidat, hogy megkönnyebbülhess, hogy helyedre kerülj, hogy kiadhasd így a feszültséget.
De az nagyon rossz, amikor még ráadásul én kapok, mert fáradt vagyok.
Ráadásul meg sem érted, ha elmondom, mi fáj.