Telefonok...

Miért van, hogy tegnap írtam a halál elfogadásáról és még délután jött egy hívás??
Amiben egy másik barátom elmondja, hogy meg fog halni. Hogy nem tudnak rajta segíteni. Hogy folyamatosan csak romlik az állapota. Hogyha el is találják az új kezelést, akkor is csak 3-5 hónappal hosszabbíthatják meg az életét. Hogy ezt hamarabb tudom én meg, mint a párja. Hogy már dupla vényes fájdalomcsillapítót kap.
És volt ereje ezt elmondani nekem tisztán, érthetően, szeretettel.
És volt erőm biztatni érvekkel, szeretettel.
Azt mondta, valaki Istent javasolta.
Igen, van, aki tud ilyen helyzetekben Istenhez, Isten felé fordulni. Tudom, Ő sem ilyen. De azt is tudom, Ő is hisz, csak másban.
Ma én hívtam.
Az összeszedett hang, erő a tegnapé. Ma a barátom a kábulatból beszélt, de értette, amit mondtam.
Mennem kell Hozzá. Nem baj, hogy a semmiből is fogyott, nem baj, hogy lehet, ébren sem lesz és az sem baj, ha meg sem ismer.
Erőt kell neki adnom, fognom kell a kezét, legalább egy rövid ideig.
Csak közben a könnyeimnek nem szabad utat adni.