Vélemény

A gyerek kérdez, te elmondod a véleményed. A gyerek megint kérdez, te megint elmondod a véleményed. A gyerek éveken át kérdez és te mindig elmondod a véleményed.
Sokszor ugyanazzal kapcsolatban.
Aztán tizenévesen megint megkérdezi és te visszakérdezel: „tudod, hogy mit gondolok erről?”
És ő elmondja, mert azért néhány év alatt (jó esetben) megjegyzi, hogy mi a pálya veled. Ha mégsem, te akkor is elmondod neki, hiszen a gyerekedről van szó, legfeljebb megkéred, innentől jobban figyeljen rád.

A másik eset, ha van egy barátnőd, akiről úgy gondolod, ismeritek egymást.
Még az ismeretség elején kérdezi a véleményed, te elmondod. Aztuán megint kérdezi a véleményed, és te megint elmondod, hiszen még alakul a kapcsolatotok. Aztán megint kérdezi és te megint elmondod.
Aztán megint kérdezi (ugyanarról) és te visszakérdezel: ugye tudod, mit gondolok erről?
És ő válaszol egy akkora orbitális baromságot, amiről, ha egy kicsit is ismer téged, tudhatja, hogy az biztosan nem lehet a te véleményed.
Csakhogy Ő nem a te véleményedet mondja el, hanem a saját véleményét (magáról) adná a szádba.
Ezek után már nem mondod el amit gondolsz, mert tudod, hogyha az nem az, amit hallani szeretne (nem olyan jó, vagy nem olyan rossz), akkor nem fogja elfogadni, nem fogja érdekelni.
Ő meg megbántódik..
Próbáltam felnőttnek tekinteni, de úgy tűnik, ő nem akarja. Ezen sajnos nem segíthetek. Egy huszonéves „gyerek” felnevelését nem vállalom.