Úgy teszek, mintha nem érdekelne, mintha nem követelne helyet az álmaimban.
És úgy is teszek, mintha minden rendben lenne, mintha nem vágynék néha valami egészen másra.
Játszom, mert nem tudom elképzelni, hogy az egyik komolyan számításba (és az ágyamba) jöhetne, és azt sem, hogy a másik kilépjen az életemből (és az ágyamból).
Talán nem is játszom.
Egyszerűen csak élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése