Közel 2 méteres és sokszor mégis azt gondolom, hogy fél. Fél elválni a saját megoldóképletétől. Az olyan fészekmeleget ad neki. Biztosan úgy gondolja, hogy eddig bevált.
Képzeld azt, hogy van egy stabil ember, aki matekos aggyal gondolkodik és él. Ugyanez az ember sokszor teljesen otthonosan mozog az intuíciók, pszichoterápiák, a lélek világában.
Amikor másnak kell segítenie.
Viszont, ha önmagáról van szó vagy a családi kapcsolatairól, akkor nagyon kettős a reakciója. Egy bizonyos szintig teljesen kommunikatív és elemzős, de ha egy hajszálnyival is tovább lépnék, azonnal hárítani kezd és "magára húzza" a megszokott kis megoldás-sablont. Emiatt szó sem lehet róla, hogy saját magának kérjen segítséget.
Talán úgy gondolja, azzal gyengébb lenne.
Nem tudok mit kezdeni vele, amíg azt mondja, tudja, hogy vannak gondjai, de neki nincs ideje végiggondolni, nincs ideje ezzel foglalkozni.
Mi a kotlát lehet ilyenkor csinálni? Végül is felnőtt ember és nem kényszeríthetem semmire. Szeret a maga módján és én is szeretem a magam módján. Ez nem azt jelenti, hogy rosszul, csak néha nem úgy, ahogy a másik szeretné. Néha én kínálom őt eperrel, pedig tudhatnám, hogy a halat szereti, máskor ő visz tömegbe, pedig én a csendesebb helyeket kedvelem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése