Minden évben így október környékén eljön az az idő, amikor valahogy más férfi kell, nem az, aki hozzám tartozik. Ilyenkor kiborítóan vágyok más ölelésére, más csókjára, más érintésére.
Évekig szenvedtem ettől, mert sokkolóan hat az érzékeimre (is) ez a "mindenképp mást akarok" folyamat.
Már tudom, hogy valahogy így vagyok kódolva, ez az időszak elkerülhetetlen, óramű pontossággal beköszönt, mint másoknál a téli depresszió.
Tehát ilyenkor kiszemelek magamnak valaki elérhetetlent és legalább tudom, hogy ki szerepel az álmaimban. Aztán szépen elhalkul az egész és lecseng a rohamom.
Egyszer mondjuk nem volt elérhetetlen az álomalak.
El is értem.
Meg is szívtam.
De így sem tudom azt mondani, hogy soha többé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése