Tulajdonképpen rendkívül hiányzik a jó szex. Nekem is megvannak az álmaim, a vágyaim, elég jól tudom, milyen érintéseket, illatot szeretnék.
Leginkább magamnak köszönhetem, hogy nem kapom meg. Nem a mostani énemnek, hanem az évekkel előttinek.
Aki annyira vágyott az ölelésre, hogy végülis mindegy volt, csak a szeretett ember ölelje.
Nos, ölelt.
Leginkább úgy, ahogy ő jónak gondolta. Miután nem volt érzések és figyelem nélküli a "dolog", nem volt ellene kifogásom. Sőt...
Csak az a baj, hogy a kedves meg van győződve arról, hogy ő teljesen jól csinálja a dolgokat. Aztán valahogy ez az egész eltorzult. Az idők teltével leegyszerűsödött a dolog a reggeli kefélések szintjére.
Itt jön a gond.
Amit ő szeret, azt én nem.
Amit én szeretnék, azt nem teszi meg.
Amikor én szeretném, akkor ő fáradt.
Amikor ő szeretné, az a reggeli kefélések szintje.
Szeretném odafigyeléssel, gyengéden, öleléssel, csókokkal. Ehelyett jutnak 5-10 percek reggel. Én megfürödve, ő büdösen, izzadtan.
Csak az a baj, hogy hiába mondom, hiába kérem, hiába szólok, rábólint, kedvesen megért, aztán minden megy tovább, ahogy előtte 2 nappal.
Nem vagyok kétségbeesve.
rájöttem, ennél sokkal rosszabb a helyzet:
leszarom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése