
2007. december 16., vasárnap
2007. december 14., péntek
Legközelebb
Majd legközelebb megpróbáljuk, milyen az, amikor Te érsz haza később, én nézem a tv-t és hagylak toporogni nyakig felöltözve az előszobában, mert olyan kutyául fontos lesz amit nézek, hogy még a te kedvedért sem, még azért sem, hogy végre kényelembe helyezhesd magad egy hosszú nap után.
Aztán, ha najd szépen végre beálltunk a kocsikkal, megkérdezem:
-Valami baj van? Olyan feszültnek tűnsz...
2007. december 13., csütörtök
Vélemény
A gyerek kérdez, te elmondod a véleményed. A gyerek megint kérdez, te megint elmondod a véleményed. A gyerek éveken át kérdez és te mindig elmondod a véleményed.
Sokszor ugyanazzal kapcsolatban.
Aztán tizenévesen megint megkérdezi és te visszakérdezel: „tudod, hogy mit gondolok erről?”
És ő elmondja, mert azért néhány év alatt (jó esetben) megjegyzi, hogy mi a pálya veled. Ha mégsem, te akkor is elmondod neki, hiszen a gyerekedről van szó, legfeljebb megkéred, innentől jobban figyeljen rád.
A másik eset, ha van egy barátnőd, akiről úgy gondolod, ismeritek egymást.
Még az ismeretség elején kérdezi a véleményed, te elmondod. Aztuán megint kérdezi a véleményed, és te megint elmondod, hiszen még alakul a kapcsolatotok. Aztán megint kérdezi és te megint elmondod.
Aztán megint kérdezi (ugyanarról) és te visszakérdezel: ugye tudod, mit gondolok erről?
És ő válaszol egy akkora orbitális baromságot, amiről, ha egy kicsit is ismer téged, tudhatja, hogy az biztosan nem lehet a te véleményed.
Csakhogy Ő nem a te véleményedet mondja el, hanem a saját véleményét (magáról) adná a szádba.
Ezek után már nem mondod el amit gondolsz, mert tudod, hogyha az nem az, amit hallani szeretne (nem olyan jó, vagy nem olyan rossz), akkor nem fogja elfogadni, nem fogja érdekelni.
Ő meg megbántódik..
Próbáltam felnőttnek tekinteni, de úgy tűnik, ő nem akarja. Ezen sajnos nem segíthetek. Egy huszonéves „gyerek” felnevelését nem vállalom.
2007. december 5., szerda
Szelíd
Furcsa módon lehet leállni a vágyról hirtelen, rossz érzések, szenvedés nélkül. Telve viszont szeretettel és boldogsággal.
Beszéltünk és megnyugodtam. Kaptam új telefonszámot és sok kedvességet.
Azzal a végtelenül megnyugtató tudattal tettem le a telefont, hogy Ő az egyik legfontosabb marad és soha nem akarom elveszíteni.
És azt is tudom, hogy nem rúgnám le magam mellől. ;)
A selyem tényleg képes a legváratlanabb pillanatokban kisimulni.
Várakozás
És akkor most szépen várakozok. Mert persze tegnap én nem tudtam hívni, most neki nem jó, de azt mondta, délután felhív.
Még soha senki nem tartotta be, ha azt ígérte: "délután felhívlak".
Idegenül hízik a jéghideg kőbéka a gyomromban. Vagy csak a pillangók fáznak most?
Nem akarnám ezt a kellemesen gyűrött selymet ilyen gyorsan kisimítani.
"Bizony nem bolond az, aki odaadja azt, amit nem tud megtartani, azért, hogy elnyerje azt, amit nem tud elveszíteni."
Szeretném a barátságodat. De most nem csak azt. Még nem.
2007. december 3., hétfő
Tétova teve...

Sikerült végre megnéznem e képeslapot, amit egy hete küldött.
Lehet ilyet "csak úgy" küldeni?
Nem tudom.
De nem hiszem.
2007. december 2., vasárnap
Itt

Akár így is, itt is.
Hiányzol.
7 másodperc, tudod te is röpke idő az életben, de ha csak eddig szeretnél is, nekem már érdemes volt megszületnem...