3. napja összevissza alszok, enni nem nagyon akarok.
De "szerencsére" olyan nincs, hogy az ember élete egyvalamitől boruljon fel. Amikor éppen nem simogat/fájdít a múlt, akkor tipródhatok a jövőn. Ma írtam egy önéletrajzot és üldögélek a motivációs levél felett. Azzal bajban vagyok.
De majd menni fog. Tudom.
Ami jó, hogy bár látszik, hogy szenvedek valami miatt, ez itthon "eladható" a munkahely miatti, élet változás miatti görcsként.
Ami rossz, hogy ez igaz, de fed egy érzelmi hullámot is, ami indokolhatatlan lenne.
Persze az ilyen dolgok nálam mindig valahogy párban voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése