Hívom, kedves, beszélgetős, vigyorgunk, pedig béna vagyok, mondok butaságokat, mint egy pirulós kamasz.
De Ő örül és azt hiszem, bizonytalan, mint én.
Mondom, írtam. Mondja, megpróbál nethez jutni, mert neki nincs. Estére mégis válaszol, és írja, már intézi, hogy legyen. Pedig tudom, másnak, családnak nem. Még szombaton este sem. Vasárnap hajnalban már igen.
Nekem igen.
Meg fogok őrülni.
-Nem akarom, hogy megint eltűnj évekre.
-Nem fogok. De Te se. Mert te sem kerestél.
Tényleg meg fogok őrülni.
De közben lehet, hogy munkám lesz. Meglepetésszerűen. De ahogy rámakadt, nem hagyhatom ki. Legalább meg kell próbálnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése