Ma valami fontosat tanultam.
Ha valaki arra kér, hogy segítsek, támasza legyek, akkor kell, hogy a segítés minden percében rá figyeljek.
Ő unatkozhat, szenvedhet, megteheti, hogy nem figyel rám, de nekem, mint segítőnek csak egyetlen dolgom van és az Ő.
Ő, aki bizalmával megtisztelt és élete egy nehéz pillanatában maga mellé kért.
Ma segítséget kértem a páromtól és ő ezt úgy gondolta megoldani, hogy testben ott van ugyan, de a figyelem helyett inkább olvasott, mással foglalkozik.
Tehát fizikailag nem voltam ugyan egyedül, de soha nem éreztem ilyen magányosnak, kiszolgáltatottnak magam.
A férfiak úgy gondolják, tudják, a dolgok hogyan történnek. Az a gond, hogy ezt sosem beszélik meg a dolgokkal. Tehát azok gyakran nem a pasiképzelet szerint történnek. Ezért pedig mindig a nők a hibásak.
Még akkor is, ha ők kértek segítséget... :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése