jól

Számomra teljesen élesen érzékelhetően egy nevetős beszélgetés közben emelni kezdte a karját, hogy átöleljen. Nem láthatta, hogy észrevettem.
Annyira önkéntelen volt a mozdulat, és annyira tudatos a lefékezése.
Nem is történhet ez másképp egy munkahelyen.
Jól érem magam, NŐnek érzem magam, ha dicsér, ha kér, ha megköszön valami apróságot.
...
...
Arra pedig nagyon vigyázok, hogy az a másik ne vegye észre, hogy milyen álmaimban vált társammá. És érdekes, hogy mellette is Nőnek érzem magam.
...
...
Pedig nem vagyok más, mint voltam. Ugyanaz a félénk-erős, kicsit tökéletlen (szerintem duci) én-képű emberpéldány, mint voltam.
---
---
De itthon miért nem érzem magam még nőnek sem, nemhogy NŐ-nek?
És én miért nem látom már FÉRFI-nak, aki mellettem áll közel XX éve?
---
---
Bennem van a hiba, vagy a világom változott meg?