Kicsit kibújok a mindent leplező álcagúnyámból, és akkor hirtelen nőnek néznek.
Én pedig élvezem, lubickolok benne. Igen, talán éppen ettől féltem. Hogy szeretni fogom a megjegyzéseket, a kedves szavakat, vagy éppen a lájtos pimaszkodást.
Van az a köszönés, amire talán a legkevésbé helyes reakció, hogy nedves lesz a bugyim.
Pedig de.
Még jó, hogy csak a férfiakon látszik egyértelműen a vágy.
2010. július 9., péntek
Kicsit kibújva
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia Selyem!
VálaszTörlés... Jó tudni, hogy ...
Látod nem is "Te" szeretnéd, hanem a "Természet" és ez az élet rendje ... ;-)
A szavaid mindig a fülemben csengenek, (több is van) barátaim, mint kezemen az ujjak ...
Köszönöm Bot, ez még így több hónapos késéssel olvasva is melenget. :)
VálaszTörlésNe haragudj, tényleg ezer éve nem jártam erre, azért nem válaszoltam.
Barátaid a szavaim? Megtisztelő, mert te szépen bánsz a szavakkal. Amelyik a barátod, annak jó dolga lehet. ;)
Igen! Lehetne, ha hagynám, (de már annyiszor...) és is sokat vesztettem, mert a "kút"-ba hordtam a vizet! ;-)
VálaszTörlésTudod, ha túl sok van az is rossz, akkor nincs idő minddel "rendesen" foglalkozni ...
Nem a szavakat jegyzem meg! Hanem belegondolok amiket írsz és amikor "egyezés" van az "képként" el tudom tenni örökre ...
... és a képről jutnak eszembe a szavak ill a saját szavaimmal, de a lényeg az marad!!! :-)