Kapcsolat...

Valahogy olyan kiszámíthatatlan minden. Leginkább Ő.
A múltkor rájöttem, hogy vannak bizonyos helyzetek, amikor félek Tőle. Ettől most nehéz együtt élnem Vele. Azt is tudom, soha nem bántana, soha meg nem ütne. Tudom, hogy feledékeny vagyok. Tudom, hogy túlságosan megengedő vagyok.
Amikor itthon van és dolgozik, akkor azért tartom távol tőle a gyerekeket, mert munka közben idegesíti, ha zavarják. Amikor itthon van és bent olvas, akkor azért, mert tudom, hogy olvasás közben is idegesíti, ha zavarják. Próbálok tehát mindig figyelni. Annyira akarom magam és Őket is megkímélni az ütközésektől, hogy néha pont Tőle kapom, hogy hagyjam már a gyerekeket, ne veszekedjek Velük.
Mondanom kellene, hogy miattad van, a Te nyugalmadért. De tudom, hogy akkor megsértődik. Tulajdonképpen mindig.
Ha én próbálom elmondani, hogy és mint történnek/történtek a dolgok, akkor meg úgyis megmagyarázom és nekem semmit nem lehet mondani, mert rögtön támadok...
Igen, ha meg anyámmal szemben nem ezt teszem, akkor meg az a baj.

Hetek óta őrlődés, idegeskedés. Aztán milyen érdekes, a megnyugtató megoldás az Ő kezébe kerül, a "feloldozást" mégsem adja meg, mert: "ja, bocs, elfelejtettem szólni".

Igen ilyen is van.

Meg olyan is, amikor beszélgetés közben egyszer csak azt mondja:
-tudod, találkoztam régi ismerősökkel és olyan jó, hogy Te 1-2 apróságtól eltekintve semmit nem változtál a majd' 20 év alatt, mióta együtt vagyunk, pedig szültél 2 gyereket is. Nekem ugyanolyan szép vagy, mint régen.
Nekem soha, senki nem mondta még, hogy szép vagyok (de, csak gyerekkoromban) és most Ő ennyi év után igen. Akkor, amikor egy nő már egyre gyakrabban kételkedik önnön szépségében.

Vannak indulatok, sértődések, de valahogy a szeretet állandóbb. EZÉRT tudom elviselni még a néha érzett félelmet is, idegeskedést is. Mert nem kell a múltba visszaásnom szép pillanatokért. Valahogy a tegnapokban és a tegnapelőttökben is találok jót, boldogságot ami erőt tud adni.

Valahogy ez a kapcsolat is selyem. Mert néha kicsúszik, kisiklik a kezünkből, de amikor fogjuk, annyira rugalmas, hogy elkerülik a gyűrődések.