Tenyér

Mint a tenyér és az ujjak. Valahogy ilyenek a kapcsolataim.
Mondjuk én vagyok a tenyér* és a barátaim az ujjak. Különböző okok miatt, mindannyian hozzám nőttek. Jelenlegi elképzeléseim szerint az életemből való távozásuk felérne egy amputációval. A lelkemnek mindenképp.
Ők viszont, bár tudnak a másikról, nincsenek kapcsolatban egymással (már vagy még).
Persze ennél bonyolultabban indult, voltak érdekesen szép, kedves átfedések. De már nincsenek. A megszűnésük először nagyon zavart, megpróbáltam az eredeti állapotokat fenntartani minden áron.
De rájöttem, hogy nem lehet.
Mint ahogy azt sem tudom elérni csupán az akaratommal, hogy az ujjaim egyformák legyenek és/vagy összenőjenek.
Mert az egyik rövidebb, a másik vékonyabb, a harmadik ügyesebb és mindig van egy, amelyik szembefordul az összes többivel.
Amikor ezt elfogadtam, teljesen egyértelmű lett, hogy mit kell tennem. Csak a saját kapcsolataimra kell vigyáznom, mert csak azokra lehetek hatással. Azok 100%-ban tőlem függnek és 100%-ban a baráttól (mert lehet itt felezni?).

De azért van még egy érdekes kapcsolat. Mi van akkor, ha az egyik ismerős érzéseim szerint csak eszköznek (lépcsőfoknak, közvetítő elemnek) tekint ahhoz, hogy egy barátomhoz közelebb kerüljön, tudjon róla, hírt kapjon felőle. Igazán nem is hozzám, hanem a barátomhoz kapcsolódna, hiszen minden beszélgetésünk Vele kezdődik, és Vele ér véget. Részéről őszinte érdeklődéssel, az én oldalamról néha kissé kínos hárításokkal. :(
Őt most ebben a tenyér – ujjak viszonylatban minek is tekintsem?
Mondjuk legyen a gyűrű az ujjon?
Pontosan ott van a határon, néha jó, csinosít, de néha nagyon szorít. Csak ez olyankor nem csak az ujjnak fáj.

Aztán, amikor baj van, az ujjak becsukódnak és igyekeznek megvédeni a tenyeret a kíntól és, ha szükséges, a tenyér is ráborul a fájó ujjra.
Mert így megy ez…
.
*Egoizmus? Persze.
Mindenkinek önmaga a középpont, akár bevallja, akár nem, mindent ebből kiindulva szemlél, így alkot véleményt, így tekinti tovább a rendszert. Már tudom.
Egy ideig én voltam a saját kezem kisujján a köröm. Vagy a piszok a köröm alatt?
Nem volt jó epizódszerepet játszani a saját életemben. Ráadásul önként tettem.

Névemlék:
Ma Lenke névnap van. :)
Szerettem Komlós Jucit Lenke néniként a Szomszédok című szocialista szappanoperában. :)
Viszont van egy alkoholista özvegy tanárnő ahol lakok. :(